Borozok.hu

Könnyűnek tűnhet erre a kérdésre a válasz. Hiszen ha valaki vöröset kíván, akkor ott a bikavér, ha pedig fehéret, akkor az Egri csillag. Ennél azonban jóval szerteágazóbb a kép. Ahány pincészet, annyi irány, annyiféle lehetőség, annyi különböző borstílus. Hogy a hatalmas paletta jó vagy rossz, megoszlanak a vélemények. Borfogyasztói szempontból a lehető legoptimálisabb, mert így mindenki találhat az ízlésének, a hangulatának megfelelő bort. Marketing szempontból viszont már nem túl szerencsés, ugyanis ilyen vegyes összképpel képtelenség kommunikálni a borvidéket. Egy azonban biztos: ideje leszámolni azzal a hittel, hogy Egerben csakis old school borok készülnek.

_u6i7357.jpg

Erre a legjobb példa Gál Tibor Pincészetének 2015-ös Síkhegy cuvée-je. A bor kékfrankos, kadarka, syrah, cabernet franc és cabernet sauvignon házasításával készült. A szőlők mindegyike ugyanabból a dűlőből, a Síkhegyről érkezett. A bor 18 hónapon át érlelődött 5 hl-es, 1-2-3 éves tölgyfahordókban. Az eredmény egy hihetetlen elegáns, könnyed, gyümölcsös vörösbor lett, melynek illatában a bogyósok mellett egy csomó fűszert (szegfűszeget, karácsonyi fűszereket) is felfedezhetünk. Ízében is komplex, nincsenek szárító tanninok, harsány savak, csak érett, lágy gyümölcsök, de azok dögivel. Bárányhúshoz az egyik legjobb választás, ami létezik.

A pincészetet ifj. Gál Tibor irányítja. Eger első osztályú dűlőiben gazdálkodnak, közel 40 hektáron. Az irány náluk egyértelmű: a fehérek és a vörösborok között is a dűlőszelektált házasításokban képzelik a jövőt.

_u6i7289.jpgFotó: Nemes Róbert

A Thummerer pincészetnél már más a fő szempont. Szerintük a világfajtákkal kell a külföldieknek bemutatni, hogy mire képes az Egri borvidék, és ha sikerült felkelteni az érdeklődésüket, akkor előrukkolni a hazai fajtákkal. Hogy mit is tud Eger a nemzetközi fajtákból, arra pompás válasz a pincészet 2012-es Rébus Egri Cuvée-je. A vörösbor cabernet sauvignon, syrah és merlot házasításával készült, a szőlők pedig három különböző dűlőből érkeztek. A bor még most is fiatalnak tűnik, érdemes betárazni belőle és évek múltán újra kóstolni. Úgyis az az általános vélekedés, hogy az egri borokat túl fiatalon fogyasztjuk. Az illatán egyébként azonnal érezni, hogy nagyrészt (50 százalékban) cabernet-ből készült: áradnak belőle a sötét bogyós gyümölcsök és a sauvignonra jellemző fűszerek. Ízében is a sauvignon dominál, de az is egyértelmű, hogy hosszú ideig érlelődött fahordóban. A bor két, egymás utáni évben is díjat nyert a Vinagorán: tavaly aranyérmet, idén pedig a Champion-díjat hozta el a borversenyről.

Ha valaki pedig valami igazán nagyra vágyik, a St. Andrea Szőlőbirtok 2016-os Nagykadarkáját kell megkóstolnia. A bor minden paraméterében és minden tekintetben nagynak számít, valódi XXL-es: hatalmas test, nagyon komoly savak és elég durva alkohol (16,2%) adják az összképet. Színétől eltekintve semmiben sem hasonlít a kadarkára. Illatában is és ízében is az érett, szinte már lekváros, fekete bogyós gyümölcsöket érezni, fűszerekkel, csokoládéval, konyakmeggyel. Vakkóstolón senki nem találná ki, hogy kadarka került a poharába, azt pedig főleg nem, hogy az Egri borvidékről. A bor ettől függetlenül tényleg óriási, érdemes megkóstolni.

A kadarka egyébként nem ritka a borvidéken, fontos fajta volt mindig is. A filoxéra előtt például nem kékfrankos adta a bikavér alapját, hanem a kadarka. Ezért is hisz a fajtában és szeret is a kadarkával foglalkozni Csutorás Ferenc, az Almagyar Érseki Szőlőbirtok egyik alapítója, borásza. Ő az előbbi bornak szinte az inverzét alkotta meg sillerével. Itt már nem a test és az erő dominál, hanem a lágyság, a könnyedség és a gyümölcsösség. Nagyon jól iható, ideális beszélgetős bor. Talán ilyenkor, ősz elején, vénasszonyok nyarán a legkellemesebb sillert kortyolgatni. Önmagában vagy erdei gyümölcsös kacsamellhez tökéletes választás lehet.

img_2554.JPG

De a legeslegjobb a helyszínen, vagyis az Almagyar Érseki Szőlőbirtok területén elfogyasztani. Ott van ugyanis Magyarország egyetlen borkempingje, ahol a szőlősorok között nemcsak megszállni lehet, hanem strandolni is: úgy borozgatni a medence parton (vagy a vízben), hogy közben láthatjuk a borvidék ikonikus hegyét, a Nagy-Egedet, ahol még 500 méteres tengerszint feletti magasságban is termesztenek szőlőt.

img_2385.JPG

Az egri bikavér alapja a kékfrankos. De mit tud egy kékfrankos, ha nem többedmagával, hanem önállóan kerül palackba? Erre a legjobb válasz a Stumpf pincészet 2015-ös Nagy-Eged kékfrankosa. Illatában fekete-cseresznyés, cigánymeggyes és fűszeres. Ízében is hihetetlen gyümölcsösség jellemzi, elegáns hordóval, szép savakkal, puha tanninnal. Már csak azért is érdemes megkóstolni, mert a borokban fantáziát látott John Szabo, a Volcanic Wines című könyv szerzője is, a vulkáni borok szerelmese, és be is társult a pincészetbe. Egy olyan pincészetbe, melynek a borai az Egri borvidék egyetlen, nem vulkáni alapú területéről, a Nagy-Eged hegyről jönnek.

img_2397.JPG

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Forrás: borvidekmania

Adatvédelmi szabályzat